Hamar megtaláltuk a közös hangot, aznap délelőtt néhány ice-breaking activity-vel kezdtünk, majd ezután mindenki bemutatta az iskoláját és annak működését. Sokat beszélgettünk érdekes volt belelátni más országok tapasztalataiba. Ezt követően megismerkedhettünk a környezeti nevelés és fenntartható fejlődés fogalmával és fontosságával. Késő délután merészkedtünk ki a szabadba, akkor már elviselhetőbb volt a hőmérséklet. Este a városban vacsoráztunk, a helyi különlegességeket is megkóstoltuk, (pl. a kedvenc a halloumi volt, ami egy mézes-sajtos hús), furcsa volt, hogy Cipruson az emberek nagy része éjszaka ’él’, hatalmas vacsorával zárják a napot, ami rengeteg zöldségből, húsból áll. A helyiek rendkívül kedvesek voltak, és nagyon hangosak, semmit nem kapkodnak el, élik az életüket anélkül, hogy bármi miatt aggódnának :D. Az elkövetkező napokban a környezeti nevelés területeivel ismerkedtünk meg a sziget más és más helyszínein.

Ayia Napa, Cape Greko – Environmental Centre

Az első ilyen helyszín Cape Greko Environmental Centre volt, ami a sziget legdélibb csücskén található, az egész napot itt töltöttük a környezeti nevelés volt a fő téma. Hihetetlenül csodálatos helyre épült 2016-ban ez az iskola a tengerre néző tantermek minden diák kedvét meghozzák a tanulásra. A nap folyamán találkoztunk néhány ott tanító tanárral és biológussal is, ők is elmeséltek tapasztalataikat. Fontos megemlíteni, hogy ott főleg a gyakorlatok segítségével tanulnak a diákok, a tanárok rendkívül kreatív módon oldják meg a feladatokat és az órákat a jól felszerelt tantermekben. A diákok sokszor kis csoportokban a helyi halászoktól tanulják meg az egyes állatfajok jellemzőit, így sokkal közelebbről, saját tapasztalatuk által tanulhatnak.

Chirokitia

A következő napon a fenntartható fejlődéssel foglalkoztunk, ennek kapcsán ezen a napon egy ősi falut látogattunk meg (Chirokitia) a sziget déli belsejében. Az odaút során láttunk egy teve parkot, amit a turisták ki is próbálhatnak. Az utóbbi évtizedekben a sziget lakosai tevéket és szamarakat használtak közlekedő eszközként a sziget egyes pontjai között. A kis faluközpont nagyon szép volt, az ősi hagyományokat őrizve. A falu történetét is megismerhettük, két helyi lakos mutatta be hogyan is élnek ők. Fenntartható faluként mindent maguknak állítanak elő, amire csak szükségük van (kenyér, igen erős fűszerek, tejtermékek, tojás). Így az ebédet is nekünk kellett előállítanunk (kenyeret és tésztát), melyet a kinti tégla sütőben készítettünk el. Ez alatt az idő alatt néhány praktikus módszerről tanulhattunk, melyet egy kirándulás alkalmával is fel tudunk használni a diákokkal. A késői ebéd során megismerkedhettünk a karob fa történetével is, mely a szigeten is nő és a helyiek előszeretettel használják az ételeik ízesítésére cukor helyett.

Riverland Biofarm

A következő nap is szintén a fenntarthatóság köré épült, ebből az alkalomból a sziget belsejében, vulkanikus területen lévő biofarmot látogattuk meg. Az itthoni vidéki farmokhoz hasonlított, annyi különbséggel, hogy körülöttünk csodálatos bazaltos párnaláva hegyek magasodtak. Több km-es körzetben ez volt ott az egyetlen ember lakta hely, egy állatorvos család által. A farm minden részét saját kézzel építették fel, és ők tartják fenn. A ház és a farm energiaellátását napelemekből fedezik, amiből annyit termelnek, hogy eladásra is bőven jut. A farmon rengeteg állatot nevelnek, melynek egy részét csak azért, hogy saját maguk ellátásáról gondoskodjanak. A farm vezetője körbevezetett minket és részletesen bemutatta az állatok (kecske, ló, tehén, birka, csirkék) tartásának körülményeit és feltételeit. Jó volt látni, hogy az állatoknak elég helyük van ahhoz, hogy ne egy 2x2 m-es karámban nyomorogjanak 50-en.  A vízellátás ilyenkor kicsit problémás ezen a területen, egy közeli forrásból, és egy mesterséges víztározóból (Tamassos Reservoir) fedezik az esővíz (amikor van) összegyűjtéséből. A farmnak van egy folyója is, de ez most a hatalmas hőség miatt teljesen kiszáradt. A nap végén a farm dolgozói készítettek nekünk vacsorát szintén helyi forrásokból.

Nicosia

Az utolsó napon Nicosiában a városi környezet fenntartásáról és ökoturizmusról szólt, ahhoz, hogy ebbe jól belelássunk bejártuk az óvárost is. Több iskolát is megnéztünk, mivel nyár volt be sajnos nem mehettünk. Ami a legérdekesebb volt az a görög-török határ (Nicosia Európa egyetlen fővárosa, mely két különböző országhoz tartozik). Ezen a területen nem laknak emberek, szellemvárosnak is hívják. Néhány iskola esetében a diákoknak és a szülőknek el kellett dönteniük, hogy melyik területre menjenek át a gyerekek tanulni, illetve lakni is. A határ falakkal és hordókkal jelzik, csak útlevéllel lehet átmenni a repterekhez hasonló ellenőrző ponton.